Új Reformkor?

Magyarország ma veszélyes csapdákban vergődik. S az egerek, sajnos, mi vagyunk, akik ebben az országban élünk.
Ámde ha ez így van, nincs-e itt az ideje annak, hogy nagyon is fürgén hozzálássunk a kiutak kereséséhez? Mindenki a maga módján.

Ez a könyv is erre vállalkozik.

Sőt, veszi a bátorságot és feltételezi azt, hogy az elkövetkező években, évtizedben esetleg még egy „Új Reformkor" is kibontakozhat ebben a viharverte országban. S hogy kibontakozik-e vagy sem, az nem annyira a külvilágon, mint sokkal inkább rajtunk, bennszülötteken múlik.

Nem nevetséges naivitás-e azonban egy új Új Reformkor szükségességéről vagy akár lehetőségéről beszélni ma? Botorság? Álmodozás? Rejtett kormánypropaganda? Irónia? Vagy akár érzéketlenség és arcátlanság egy olyan országban, ahol milliók küzdenek súlyos megélhetési gondokkal, és fáradtság, közöny, keserűség vett erőt az emberi lelkeken? (Igaz, 1825-ben sem volt sokkal jobb a helyzet.)

Mindez lehetséges (kivéve a kormánypropagandát). Mégis megpróbálom. Ha másért nem, mert igaza van Joseph Conradnak: Illúziók nélkül élni tiszteletreméltó, biztonságos, hasznos - és veszélyes.1

1 Ezzel az idézettel egy kicsit csalok. Egy szót megváltoztattam benne. A szöveg eredetileg így hangzott: „Illúziók nélkül élni tiszteletreméltó, biztonságos, hasznos - és unalmas." De úgy éreztem, hogy e spleenes angol szónál Európa ezen a táján találóbb az, hogy: veszélyes.

De mielőtt a teendőket, lehetséges vagy lehetetlen változásokat, reformokat veszem számba, előbb a jelenlegi meglehetősen gyászos helyzetről és azokról a csapdákról kell szólnom, amelyekből valamiképpen ki kell evickélnünk. Abban a reményben, hogy ahol csapdák vannak, ott talán egérutak is nyílnak.